Meghoztam a 2.részt!
Ezzel a képel szeretném köszönteni az olvasókat!
Tudom hogy nem a történethez illik de nagyon cuki :)
~Carla szemszöge~
Csodálatos ,napfényes délután volt már amikor végre a nagyihoz értünk. A végtelennek tűnő útnak végre vége. A ragyogó napsütés mindenkit felvidított. Az unokatesóim jöttek ki.
-Nem ma almás sütit kel sütni !- állította Megan.
-Nem ma körtés sütit kel sütni!-mondta Stella.
-Mamaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!-ordibálták egyszerre.
-Ma majd Carla dönti el!-mondta mama és megölelt. A ház falain belül és kívül készülődéssel telt a délután. Az idő pedig egy szempillantás alatt elszaladt. Már csak egy óra volt hátra a sütiig, és már nagyon éhes voltam. Bár már sok-sok éve voltam itt mindig találtam valami érdekes dolgot.
-Kész a süti!-kiáltotta mama. Lélekszakadva rohantam végig a folyosón. Beértem a konyhába. Az elém táruló látvány rémes volt.
-Mi egy szelet maradt nekem?- dadogtam.
-Hát el késtél!-kiáltotta Megan a folyosóról és láttam hogy nála hat darab szelet süti volt.
-Kösz!-mondtam és elvettem az uncso sütit. Az alma süti illata lengte be a konyhát. Mama felé fordultam.
-Finom volt!- suttogtam mert majd leégett a szám a forró süti.
-Az jó!-mondta, és széttárta a karját.
--------------------------------------------------------Este------------------------------------------------
Lekuporodtunk egymás mellé a szőnyegre. Mama nem szerette ha a földre ülünk, de úgy tartotuk, hogy bizonyos dolgokat csak így lehet megbeszélni. Egy horror történetet, például, nem lehet elmesélni a díványon ülve.
-Csupa fül vagyunk, Megan!- sürgettem.
-Majd meghalunk a kíváncsiságtól! - tette hozzás Stella.
-Jó van na kezdem!-mondta és egy párnát adott nekünk.
-Ez minek?-kérdeztem értelmetlenül.
-Majd megtudod!-felet Megan és nagy levegőt vett.
-Élt egyszer egy néni...!-kezdett bele Megan de sajnos mama nyitott be.
-Na gyerünk aludni!-mondta és mindenki szét széledt. Őrült vállalkozás volt,mikor be mentem Megan szobájába, mert kíváncsi voltam a történetre. Mikor beértem a szobába Megan rámutatott a székre hogy üljek le. Tudta hogy azért jöttem mert kíváncsi voltam a történetre. Mikor leültem a fürdő szobánól Stella jelent meg.
-De jó együtt a nagy csapat!-mondta Stella és leült mellém.
-Kezdhetem?-kérdezte suttogva Megan. Szerintem tudta hogy igen lesz a válasz, mert akkor miért lennénk itt.
-Igen!-válaszoltunk együtt Stellával.
-Na ott tartottam hogy.....Élt egyszer egy néni ebben a házban, magányosan egy nap egy kislány jelent meg az ajtaja előtt és vizet kért a nénitől, a néni persze hogy hozott vizet de a lány eltűnt. Másnap ugyan azzon az idő pontban , megjelent a kislány és megint egy pohár vizet kért a nénitől. A néni megint megint hozott pohár vizet, de a lány megint eltűnt. Harmad nap a néni elment vásárolni, amikor a pénztárnál járt akkor meglátta a kislány képét,és megkérdezte hogy-Szép kislány, öné?- a pénztáros ezt felelte.-Igen az én kislányom de má 2 éve meghalt. Mikor a nő haza ment egy pohár vizel várta a lányt. Mikor a lány megjött a nő megkérdezte a lány.-Szellem vagy?, a kislány ezt válaszolta: -Igen!. A kislány letámadta a nőt és szét marcangolta. Azóta a nő minden este itt kísért.-mesélte Megan én meg teljesen betojtam.-Na milyen volt?-kérdezte mintha semmi se történt volna.
-És méééég azt akarom tudni hogy ebben a házba kísért?-kérdeztem remegő hangon mint a kis egér.
-Igen!-válaszolta Megan. Teljesen berémültem alig bírtam felállni. Mikor Megan utasított hogy mennyünk a saját szobánkba remegő lábbakkal indultam a szobám felé. Sajna Stellának máshol volt a szobája így egyedül mentem a folyóson. Amint lehunytam a szemem , szörnyű képek kezdtek gyötörni, amelyek nem akartam gondolni. Megálltam egy nagy képnél amit egy nőt ábrázolt. Egy furra hangot hallottam mintha valaki beszélni. Nagyon megijedtem és futni kezdtem, mikor megcsúsztam a szőnyegen és teljesen bevertem a fejem. Háleluja nem ébredt fel senki. Az éjszaka magányában befeküdtem az ágyamba és csak a plafont néztem vérző fejjel,amiről nem is tudtam. Végül sikerült elaludnom.
Remélem tetszet? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése